by adriennekoehazi

AdriaDesign

Napi inspiráció - 8. nap

Munkácsy Mihály - Fasor

2020. március 29. - adriennekoehazi

Ez az egyik legkedvencebb Munkácsy-festményem, olyannyira, hogy ez az első képek között volt, amit megfestettem, mikor anno elkezdtem az olajfestészettel kísérletezni.

Nagy élmény volt aztán a Nemzeti Galériában élőben is látni a képet.

fasor.jpg

A kilométereken keresztül vezető földút a fasor között és a hatalmas törzsek, amik a festmény nagy részét uralják visszahozzák számunkra a természet érintetlenségét és egy kicsit a vonzást is, amit a városban lakva is mindig keresünk.

 

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

 

Kép forrása: Hungart

Napi inspiráció - 7. nap

Helen Levitt - Subway Portraits

helen-levitt-subway-photographs-1.jpg

Ezúttal nem szobrot vagy épp festményt hoztam nektek, hanem fotókat. Helen Levitt amerikai fotóművésznő a 30-as években járta New York utcáit és készített képeket, portrékat az utca embereiről. Nem meglepő, akkoriban az emberek az életük nagy részét az utcán és nem a lakásukba bezárva töltötték. A gyerekek kint csatangoltak, a felnőttek elfoglalták a bejárathoz vezető lépcsőt, hogy elszívjanak egy-egy cigarettát. Levitt képei különlegesek, a fotói nem beállítottak. Az igazságot fotózza, az élet apró örömeit és szomorúságait.

helen-levitt-subway-photographs-10.jpg

A kedvenc sorozatom tőle az, amit a new york-i metróban készített. Az emberek belemerülnek az utazásba vagy épp a szomszédjukkal beszélgetnek és nincsenek annak tudatában, hogy valaki fotózza őket. Ismeretlen, névtelen emberek tömege, akik mind jönnek valahonnan és tartanak valamerre.

helen-levitt-subway-photographs-2.jpg

Helen Levitt a nagyvárosi ember életpillanatait fotózza észrevétlenül, az ő életükből ragad ki egy darabot és mutat meg.

helen-levitt-subway-photographs-3.jpg

helen-levitt-subway-photographs-5.jpg

helen-levitt-subway-photographs-9.jpg

 

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

 

Képek forrása: Petőfi LIVE

Napi inspiráció - 6. nap

Laokoón-szoborcsoport

Talán ez az a szoborcsoport, ami a humanizmus idején a legtöbbször jelent meg különböző képzőművészeti művekben. A szobor magát a fájdalmat testesítette meg, Laokoón főpap eltorzult arca, ahogy reménytelen küzdelmet folytat a tengeri kígyóval, hogy saját magát és a fiait mentse, sok művész munkáját inspirálta.

laocoon_and_his_sons_black.jpg

A márványszobor egyébként az első századból (Krisztus előtt vagy után, ez a kérdés) származik, és az 1500-as évek legelején fedezték fel újra. Érdekesség, hogy Laokoón jobb karját nem találták meg, ezért ebből az időből többféle skicc és variáció létezett, milyen irányba lehetett kinyújtva a karja. Végül a hiányzó testrész is előkerült, amit a mostani képen láthattok.

220px-laocoon_pio-clementino_inv1059-1064-1067_n6.jpg

 

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

 

Képek forrása: Wikimedia Commons

Napi inspiráció - 5. nap

Frida Kahlo - Törött oszlop

Nagyon szeretem Frida Kahlo mexikói művésznő munkásságát. Hihetetlenül nehéz élete volt és mindezt a képein keresztül adta át, méghozzá egy nagyon intim műfajt választva. Az önarcképein sosem mosolyog, úgy adja vissza a saját arcát, ahogy a valóságban kinézett. Nem szépít, nem színesit, egyszerűen önmagát és az örökké tartó fájdalmát festi.

kepkivagas.JPG

A dór oszlop, ami a gerince helyén található, a kapcsok, amik végeredményben összetartják a testét, a kietlen, sivár táj és az arcán végig folyó könnyek egyszerűen értelmezhető szimbólumok. Fridának sosem volt célja, hogy valami komplikáltat jelenítsen meg a festményeiben: ő a saját életét örökítette meg.

Ezúton is szeretnék neki a csodálatommal adózni, hiszen ez a legnehezebb, amit az ember az élete során megtesz: belenézni a saját szemünkbe a tükörben és nem rettenni meg attól, ami visszanéz ránk. Frida ezerféleképpen festette meg saját magát, ezerféleképpen nézett szembe saját magával és a démonjaival.

 

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

 

Kép forrása: Pestbuda

Napi inspiráció - 4. nap

Caspar Ulich - Handstein Krisztus feltámadásával

Ezúttal nem egy festményt, hanem egy különleges szobrot hoztam nektek. Ehhez hasonló műtárgyakat kevés helyen, tudomásom szerint csak Ausztriában és Németországban tudtok megtekinteni. Ha útba esik Bécs és azon belül is a Szépművészeti Múzeum, ott a Kunstkammer nevezetű szárnyban jó pár hasonló anyagból készült művet pillanthattok meg.

letoltes.png

A probléma ott kezdődik, hogy mind a mű előállítása és mind a neve területileg annyira behatárolt, hogy gyakorlatilag nem nagyon tudom lefordítani nektek, mit is jelent az, hogy Handstein. A legtöbb darab a manierizmus korszakából, nagyjából a 16. századból származik egy Joachimsthal nevezetű helyről, ami Csehországban található és akkoriban a Habsburgok birodalmához tartozott.

Ha felmentek a múzeum oldalára és ott ránagyítotok a képekre, meg tudjátok vizsgálni a részleteket. Az érc, amiből a mű készült, hihetetlen aprólékossággal lett kifaragva. A darab egyik felének a témája Krisztus feltámadása, a másik felén pedig egy történelmi eseményt, méghozzá V. Károly német-római császár és I. Ferenc francia király találkozását örökíti meg, ami valójában ilyen formában soha nem történt meg.

letoltes_1.png

Érdemes megnézni, ahogy az aranyműves Caspar Ulich az előtérben megjelenő alakokat és tárgyakat majdhogynem 3D-s formában adja vissza, miközben ahogy egyre megyünk hátrább, úgy válnak ezek a figurák egyre laposabbá és mosódnak bele az ércdarab természetes felületébe.

Amire még érdemes egy pillantást vetnetek, az Krisztus alakja. A szobor nagy részénél a művész meghagyta az érc színét, itt viszont polírozás segítségével ezüstössé fényesítette a feltámadó Krisztust, még jobban kiemelve ezáltal az alakot a háttérből.

letoltes_2.png

Több képet itt találhattok: https://www.khm.at/objektdb/detail/90155/?offset=14&lv=list

Érdemes végig nézni, mennyire részletesen kidolgozott darabról van szó!

 

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

 

Képek forrása: KHM Wien

Napi inspiráció - 3. nap

Rogier van der Weyden - Krisztus levétele a keresztről

Ezúttal jó nagyot ugrok vissza az időbe, méghozzá a 15. század elejére, Rogier van der Weyden németalföldi festő Krisztus levétele a keresztről című képére. Mindig is nagy kedvencem volt ez a korszak, ugyanis a festmények annyira komplikáltan voltak megfestve, annyira egymásba folyt az ezerféle jelentés és allegória, hogy a művészettörténészek máig nem tudják eldönteni, melyik vonása a képnek nem jelent éppenséggel semmit.

1024px-weyden_deposition.jpg

Ami elsőnek feltűnik, az az S-vonulat, ami egyrészt Krisztus testén, másrészt pedig az épp ájulni készülő Márián ismétlődik. Ez adja meg a kép középpontját, ez vezeti a tekintetünket. A hullámzó, hihetetlenül aprólékosan kidolgozott ruhaanyagok, a kontrasztos színek, a gyászoló vagy épp magukba forduló arckifejezések teszik teljessé a festményt. A nem mindennapi forma is keretbe foglalja a történést: máig nem tudni pontosan, hogy az oltár többi része hol lehet, vajon teljesen elpusztultak vagy valamelyik magángyűjteményben, váralagsorban leledzenek?

 

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

 

Kép forrása: Wikimedia Commons

Napi inspiráció - 2. nap

Olga Wisinger-Florian - Első fagy

Eljött hát egy újabb nap egy újabb kedvenc képpel. Ezúttal Olga Wisinger-Florian festményét hoztam nektek, ami az Első fagy címet kapta. Nagyon szeretem a természeti képeket, ezekhez valahogy mindig visszahúz a szívem.

akg3767322.jpg

Tudtátok, hogy a reneszánsz során az ilyesfajta festmények majdhogynem az utolsó helyen álltak, már ami a műfajt illeti? Ha megnézitek, önálló képek, amiknek egy fa vagy egy csendélet áll a középpontjában, nem léteztek. A természetet általában nagyobb volumenű festmények hátterének használták fel, a középpontban mindig valami mozgalmas bibliai vagy épp mitológia eseményt állt.

Amit én nagyon szeretek a tájképekben, az pont az az egyszerűség, amit képviselnek. Itt nem kell azon gondolkozni, vajon milyen metaforát rejthetett el a művész vagy épp az adott növénynek milyen ikonográfiai jelentése lehetett… Itt egyszerűen a pillanatról van szó, arról, hogy leülsz egy-két percre és végig tekintesz az úton, ami végül elveszik a fasor között.

Megnézed a finom színeket, hallod a csendet és szó szerint érzed, ahogy az első fagy meglegyinti a bőrödet, ahogy a napsütés egyre bágyadtabb és erőtlenebb.

Jó nézegetést kívánok! És találkozunk holnap :)

 

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

 

Kép forrása: akg-images

Napi inspiráció - 1. nap

Claude Monet - Impresszió

Úgy döntöttem, hogy mostantól kezdve minden nap határozatlan ideig megosztok veletek egy képzőművészeti alkotást, ami az utóbbi három év alatt a tanulmányaim során leginkább inspirált. A bejegyzések célja nem az, hogy minél több háttérinformációt megtudjunk a képekről, hanem egyszerűen csak egy nap öt percre el szeretném vonni a figyelmeteket a valóságban zajló eseményekről. Ha egy nap öt percet szántok a bejegyzésemre, végig olvassátok a kis szösszenetet, amit írok hozzá és belemerültök a képbe, remélem, hogy – ha más nem – csak pár pillanatra elfelejtitek a gondjaitokat.

Hiszen ez lenne a művészet célja is, nem igaz?

claude_monet_impression_soleil_levant_1872.jpg

Először is Claude Monet képével kezdeném, ami az Impresszió címet kapta. Tudom, hogy néhányan egészen biztos eléggé szkeptikusak vagytok a modern művészetekkel és azon belül is az absztrakcióval szemben, ezért szeretném megosztani veletek a képhez fűződő élményeimet.

A modern művészeteket nagyjából a 20. század elejétől, 19. század végétől számoljuk. A művészek egyre inkább belemerültek a saját képzeletükbe, elkezdték aszerint ábrázolni a dolgokat, ahogy ők látják és nem úgy, ahogy a nagy akadémikus művészeti élet irányítói amúgy elvárták tőlük.

Monet-t a nap állása, a víz tükröződése érdekelte, az impresszió, hogy milyen benyomást kelt az érzés, mikor elsők között állsz a vízparton, hogy megtekintsd a napfelkeltét.

Csak vessetek egy pillantást a képre, a lazúros színekre, amik gyengéden fedik egymást, az ecsetvonások laza összességére, amiből – ha megfelelő távolságból szemléljük a festményt – rögtön összeáll a kép a fejünkben.

És végül csak nézzetek bele a kép középpontja, a narancsszínű napba, ami a legerősebb szín a festményen.

Reményeim szerint a kép egy kis örömet vitt a nehézségek közé. Holnap jelentkezem az újabbal!

 

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

 

Kép forrása: Wikimedia Commons

Az erő a hajában van

II. rész

Egy rövid cikk erejéig még visszatérnék a kedvenc Rubens-festményemre, aminek a történetét előző alkalommal meséltem el nektek.

Pár érdekességet megvilágítanék még a képpel kapcsolatban.

Előző cikkemben feltettem a kérdést, hogy ti hány fényforrást számoltok? Nos, ezúttal el is árulom a választ: négy darab van. Egyrészt a kép jobb felső részében a kint várakozó katonák tartanak egy fáklyát a kezükben, másrészt Delila mögött van egy nagyobb állvány a festmény bal oldalán.

katona.JPG

fakylya.JPG

A harmadik fényforrást se nehéz megtalálni, a Delila fölé hajoló öregasszony gyertyát tart a kezében. A negyedik és egyben utolsó viszont egy csöppet trükkös, az a Sámson haját vágó férfi mögött található!

gyertya.JPG

A második érdekesség, amiről még írni szerettem volna, az az ábrázolt arcokban rejlik. Ha megnézitek, a férfi az ollóval és Sámson arca egészen hasonló.

ferfi.JPG

Ha ez még nem lenne teljesen egyértelmű, akkor nézzétek meg az asszonyt és Delilát! Delila fiatal arca egy az egyben az asszony idős, ráncos arcán tükröződik vissza. Kissé olyan, mintha a jövőbe tekintenénk, hogyan is fog Delila kinézni, mikor a szépsége már leáldozóban van.

oreg.JPG

Az utolsó kis észrevétel, amit még meg szeretnék világítani, az szintúgy a Sámson-legendához kapcsolódik. Pont úgy, mint Herkules, ő is megölt puszta kézzel egy oroszlánt. És ha megnézitek, Sámson pont egy oroszlánbundába takaródzik!

oroszlan.jpg

 

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

 

Forrás:

Sarah Carr-Gomm: A kódolt művészet

The National Gallery - Youtube

Az erő a hajában van

I. rész

Úgy döntöttem, ebben a cikkben ezúttal az egyik kedvenc Rubens-képemet osztom meg, méghozzá a Sámson és Delila címűt. A festmény jelenleg a National Gallery-ben látható, úgyhogy ha Londonban jársz, semmiképp ne hagyd ki!

A mű meglepően nagy méretekkel büszkélkedhet (kb. 1,8 x 2 m), bár aki már látott élőben Rubens-képet, rájöhet, hogy ez a festménye még így is a kisebbek közé sorolható.

samson_and_delilah_by_rubens.jpg

Legelőször a fény és a sötétség kapcsolata fogott meg a képben. A haloványan megvilágított szoba a hátul a nyitott ajtóval, ahonnan szintén fény szűrődik be, érdekes hangulatot ad a festménynek.

Vannak részek, amik teljesen meg vannak világítva, míg mások sötétségbe burkolóznak és a részletek épphogy csak kivehetőek.

Ti hány fényforrást számoltok a képen? Érdemes a Wikimedia Commons oldalára menni és kinagyítva is megvizsgálni a festményt!

De térjünk vissza magához a témához. Miről is szól tulajdonképpen ez a jelenet?

A címből már kikövetkeztethetitek, ki is a főszereplő: az Ószövetség-beli történet szerint Sámson ereje a hajában rejlett. Nem, ez nem egy Schauma-reklám, Sámson hatalmas testi erővel rendelkezett. A születése előtt ugyanis megjövendölték a szüleinek, hogy Sámson lesz az, aki megszabadítja népét a filiszteusok hatalma alól. A haját emiatt nem szabad levágni.

Sámson bukását azonban – mint minden ehhez hasonló történetben – egy nő idézte elő, a férfi ugyanis beleszeretett a szép Delilába, akinek még a titkát is elárulta. A nő ezt továbbította a filiszteusok királyának.

Így térünk vissza ehhez a képhez, ugyanis ez pont azt a pillanatot ábrázolja, mielőtt Sámsonra rátörnek a katonák, hogy elhurcolják; kint már láthatóak is, fáklyával a kezükben. A benti pillanat azonban még nyugodt: Sámson kimerülten alszik Delila ölében, miközben egy másik férfi azon ügyködik, hogy levágjon egy tincset Sámson hajából.

Ami úgy igazán megragadott a képben, az az utolsó nyugodt pillanat érzete. A katonák még kint várakoznak és Sámson még semmit nem tud Delila árulásáról. Nemcsak a haloványan lobogó fáklyák és gyertyák adják meg a festmény hangulatát, hanem a csendesség érzete. A várakozó katonák, az ollóval ügyeskedő férfi óvatosan mozduló keze, valamint Delila tenyere, ami még megnyugtatóan pihen Sámson vállán. A nő másik karja már megfeszül, tudván, hogy nemsokára berontanak a filiszteusok. A fölötte álló öregasszony görbe, várakozásteljes mosolyra húzza a száját, miközben a katonák egyre türelmetlenebbnek tűnnek.

A festmény ezt már nem taglalja, a filiszteusok viszont elfogták Sámsont, leborotválták a haját, megvakították és a férfinek láncra verve kellett a börtön malmát hajtani. A haja viszont szép lassan újra kinőtt.

Hogy a filiszteusok rajta szórakozhassanak, előhozták a börtönből és odaállították egy épület tartóoszlopai közé. Sámson természetesen imádkozott Istenhez, könyörgött, hadd férhessen hozzá újra a teljes erejéhez.

Isten végül meghallgatta az imáját, mire Sámson, az oszlopokat megdöntve, romba döntötte az egész épületet. Ezzel több filiszteust ölt meg, mint az élete folyamán együttvéve.

 

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

 

Forrás:

Sarah Carr-Gomm: A kódolt művészet

The National Gallery - Youtube

 

Kép:

P. P. Rubens: Sámson és Delila - Wikimedia Commons

süti beállítások módosítása