Úgy döntöttem, ebben a cikkben ezúttal az egyik kedvenc Rubens-képemet osztom meg, méghozzá a Sámson és Delila címűt. A festmény jelenleg a National Gallery-ben látható, úgyhogy ha Londonban jársz, semmiképp ne hagyd ki!

A mű meglepően nagy méretekkel büszkélkedhet (kb. 1,8 x 2 m), bár aki már látott élőben Rubens-képet, rájöhet, hogy ez a festménye még így is a kisebbek közé sorolható.

Legelőször a fény és a sötétség kapcsolata fogott meg a képben. A haloványan megvilágított szoba a hátul a nyitott ajtóval, ahonnan szintén fény szűrődik be, érdekes hangulatot ad a festménynek.

Vannak részek, amik teljesen meg vannak világítva, míg mások sötétségbe burkolóznak és a részletek épphogy csak kivehetőek.

Ti hány fényforrást számoltok a képen? Érdemes a Wikimedia Commons oldalára menni és kinagyítva is megvizsgálni a festményt!

De térjünk vissza magához a témához. Miről is szól tulajdonképpen ez a jelenet?

A címből már kikövetkeztethetitek, ki is a főszereplő: az Ószövetség-beli történet szerint Sámson ereje a hajában rejlett. Nem, ez nem egy Schauma-reklám, Sámson hatalmas testi erővel rendelkezett. A születése előtt ugyanis megjövendölték a szüleinek, hogy Sámson lesz az, aki megszabadítja népét a filiszteusok hatalma alól. A haját emiatt nem szabad levágni.

Sámson bukását azonban – mint minden ehhez hasonló történetben – egy nő idézte elő, a férfi ugyanis beleszeretett a szép Delilába, akinek még a titkát is elárulta. A nő ezt továbbította a filiszteusok királyának.

Így térünk vissza ehhez a képhez, ugyanis ez pont azt a pillanatot ábrázolja, mielőtt Sámsonra rátörnek a katonák, hogy elhurcolják; kint már láthatóak is, fáklyával a kezükben. A benti pillanat azonban még nyugodt: Sámson kimerülten alszik Delila ölében, miközben egy másik férfi azon ügyködik, hogy levágjon egy tincset Sámson hajából.

Ami úgy igazán megragadott a képben, az az utolsó nyugodt pillanat érzete. A katonák még kint várakoznak és Sámson még semmit nem tud Delila árulásáról. Nemcsak a haloványan lobogó fáklyák és gyertyák adják meg a festmény hangulatát, hanem a csendesség érzete. A várakozó katonák, az ollóval ügyeskedő férfi óvatosan mozduló keze, valamint Delila tenyere, ami még megnyugtatóan pihen Sámson vállán. A nő másik karja már megfeszül, tudván, hogy nemsokára berontanak a filiszteusok. A fölötte álló öregasszony görbe, várakozásteljes mosolyra húzza a száját, miközben a katonák egyre türelmetlenebbnek tűnnek.

A festmény ezt már nem taglalja, a filiszteusok viszont elfogták Sámsont, leborotválták a haját, megvakították és a férfinek láncra verve kellett a börtön malmát hajtani. A haja viszont szép lassan újra kinőtt.

Hogy a filiszteusok rajta szórakozhassanak, előhozták a börtönből és odaállították egy épület tartóoszlopai közé. Sámson természetesen imádkozott Istenhez, könyörgött, hadd férhessen hozzá újra a teljes erejéhez.

Isten végül meghallgatta az imáját, mire Sámson, az oszlopokat megdöntve, romba döntötte az egész épületet. Ezzel több filiszteust ölt meg, mint az élete folyamán együttvéve.

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

Forrás:

Sarah Carr-Gomm: A kódolt művészet

The National Gallery - Youtube

Kép:

P. P. Rubens: Sámson és Delila - Wikimedia Commons