Eljött hát egy újabb nap egy újabb kedvenc képpel. Ezúttal Olga Wisinger-Florian festményét hoztam nektek, ami az Első fagy címet kapta. Nagyon szeretem a természeti képeket, ezekhez valahogy mindig visszahúz a szívem.

Tudtátok, hogy a reneszánsz során az ilyesfajta festmények majdhogynem az utolsó helyen álltak, már ami a műfajt illeti? Ha megnézitek, önálló képek, amiknek egy fa vagy egy csendélet áll a középpontjában, nem léteztek. A természetet általában nagyobb volumenű festmények hátterének használták fel, a középpontban mindig valami mozgalmas bibliai vagy épp mitológia eseményt állt.

Amit én nagyon szeretek a tájképekben, az pont az az egyszerűség, amit képviselnek. Itt nem kell azon gondolkozni, vajon milyen metaforát rejthetett el a művész vagy épp az adott növénynek milyen ikonográfiai jelentése lehetett… Itt egyszerűen a pillanatról van szó, arról, hogy leülsz egy-két percre és végig tekintesz az úton, ami végül elveszik a fasor között.

Megnézed a finom színeket, hallod a csendet és szó szerint érzed, ahogy az első fagy meglegyinti a bőrödet, ahogy a napsütés egyre bágyadtabb és erőtlenebb.

Jó nézegetést kívánok! És találkozunk holnap :)

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

Kép forrása: akg-images