Ajánlom figyelmetekbe ezt a cuki kis reklámot, ami még az ötvenes években ment. Ezt megnézve csak az jut eszembe, akkoriban még mennyire kreatív volt a reklámipar. A mostani hirdetéseknél néha úgy érzem magam, mintha teljesen hülyének nézne a reklám készítője. Bugyuta, idegesítő hangon előadott párbeszédek jellemzik a mostani tévéreklámokat, ellenben ez a Persiles könnyen megjegyezhető, rajzfilmes hatást keltő, de cseppet sem buta módon átadott reklám.
by adriennekoehazi
Művészettörténeti Kisokos: Neoplatonizmus
Sziasztok!
A mai napon egy újabb bejegyzést hoztam nektek a Művészettörténeti Kisokosból!
Az újplatonizmus, vagyis a neoplatonizmus a késő antik kor jellemző filozófiai gondolkodásmódja, amely azt igyekezett bemutatni, hogy milyen is az embert körülvevő világ és ő hogy találja meg benne a helyét.
Az újplatonizmus tulajdonképpen modern fogalom, az emberek, akik anno ezzel foglalkoztak, simán csak platonizmusnak nevezték. Platón tanaiban helyet kap az idealizmus, ami azt jelenti, hogy mindennek a középpontján egy isten áll. Ezt az ideális világot csupán extázis útján érhetjük el a mi világunkból, ami csupán az idealizmus tükre lehet.
Mivel a reneszánsz művészek már nemcsak egyszerű mesteremberek voltak, hanem rendkívül műveltek, és ehhez a műveltséghez a filozófia, nyelvek és a vallástörténet is hozzátartozott.
Neoplatonista művész volt többek között Giorgione is. A képeinek jelentését máig fejtegetik a művészettörténészek.
A DIY előfutára
avagy William Morris kézzel készült dizájnjai
Ez e havi bejegyzéssorozatommal az angol mozgalom Művészet és Kézművesség, illetve az egyik legnagyobb hatású képviselőjének, William Morrisnak szeretném dedikálni. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy a művészek és dizájnerek hogyan is birkóztak meg az ipari forradalommal, olvassatok tovább!
William Morris a 19. század elején született és egy mondatban alig lehet összefoglalni, hogy mi mindent csinált és mi mindenhez értett egyszerre. Most csak pár dolgot emelnék ki, ami ezt a bejegyzést tekintve fontos: festő- és iparművészként tagja volt a preraffaelita testvériségnek és az Arts and Crafts mozgalomnak. Az előbbit egy másik bejegyzés keretein belül fogom kifejteni, az utóbbira pedig mindjárt rátérek, hogy mi is ez pontosan.
Élete során leginkább az alkalmazott művészetekkel foglalkozott, közelebb akarta vonni a társadalmat a művészethez, mert úgy érezte, a kettő egymás nélkül nem létezhet. A másik ok, ami szintén munkára sarkallta, az ipari forradalomban keresendő: a gyorsan elkészülő, silány minőségű tömegtermékek uralták a piacot. Morris 1861-ban alapította meg a Morris, Marshall, Faulkner and Company-t. Partnereivel igyekezett áthidalni az alkalmazott és a képzőművészet között tátongó hatalmas szakadékot.
Bútorok, tapéták, színes üvegablakok, csempék – csak hogy pár dolgot említsek, amit a cég tervezett és vitelezett ki. Természetesen minden kézzel készült.
Ha megnézitek a következő képeket, láthatjátok, hogy Morris elsődleges inspirációforrása a természet volt.
Az első bekezdésben említettem az Arts and Crafts movementet, aminek Morris az élén állt. Ez magyarul Művészetek és Kézművességet jelent és a 19. század végén élte a fénykorát, elsősorban az angol nyelvterületeken, így Angliában és az USA-ban.
Az akkori stíluskeresés eredményének tekinthető a mozgalom kialakulása: a viktoriánus korszak túlságosan a historizmusra koncentrált, az ipari forradalom pedig a tömeggyártást képviselte. A mozgalom keretein belül próbáltak a kézi eljárásokra visszatérni, viszont a megrendelők általában jómódúak voltak, ezért az adott dizájner vagy művész nem mindig kapott teljesen szabad kezet az alkotásban.
A manufaktúrához való visszatérés nemcsak az eljárások során volt fontos, hanem szellemileg is. Kiindulópontnak a középkori kézi gyártást tekintették, ahol a mesteremberek céhekbe tömörültek. Fontos tudni, hogy ebbe a mozgalomba több személy és szervezet tartozott, akik nagyrészt Morris munkásságából nyerték az inspirációt. Morris viszont jóval a mozgalom megalakulása után pár évvel vállalt csak aktív szerepet.
A mozgalom résztvevői mélyen hittek benne, hogy vissza kell térni a gyökerekhez: itt nem csak az eredmény fontos, mint az ipari termelés során, de maga a munka is, ami cseppet sem hasonlít a gyárak fullasztó, kemény és egyhangú feladatsoraihoz.
Morris legismertebb munkái közé a tapéták tartoznak: szimmetria, természet és elegánsan fodrozódó vonalak jellemzik a teljesen kézzel készült falidíszeket.
Ha belegondoltok, most is valami hasonló zajlik a világban: a kézzel, szívvel és lélekkel készült használati és dísztárgyak egyre nagyobb szerepet kapnak, gondoljunk csak a magyar Meska oldalára vagy épp az amerikai Etsyre. Az emberek nem félnek akár több pénzt is kiadni azért, hogy egyedi és utánozhatatlan művészeti tárgyak tulajdonosai lehetnek.
Én is nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak tömeggyártott holmikat vásároljunk, hanem a kisvállalkozókat is támogassuk. Egy szép falikép, egy saját minta szerint faragott szék vagy épp egy kézzel festett porcelántányér otthonunk egyedi dísze lehet. Hogy ezeket a dolgokat hol szereztük be, egészen biztosan nem felejtjük el, míg a huszadik IKEA-vagy Möbelix-látogatás során már egybefolynak a vásárlások.
Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:
Facebook: Varázskert Művészet és Design
Instagram: adriennekoehazi
Pinterest: Adrienne K.
Várlak szeretettel!
Forrás:
V&A Museum: Arts and Crafts és Introducing William Morris
George Elgar Hicks festményei: Tate.org.uk
Képek forrása:
William Morris 53 éves korában: Wikimedia Commons
További képek: Wikiwand
Művészettörténeti Kisokos: Kontraposzt
Sziasztok!
A mai napon egy újabb bejegyzést hoztam nektek a Művészettörténeti Kisokosból!
A kontraposzt egy testhelyzetet jelent, ahol az egyik lábra nagyobb súly helyezedik és ezáltal aszimmetrikussá válik a tartás. Ha rápillantotok a képekre, rögtön tudni fogjátok, miről beszélek, hiszen a Dávid szobrot biztos sokan ismeritek! Ez a szobor az egyik iskolapéldája a kontraposzt alkalmazásának.
Azonban fontos megemlíteni, hogy már Krisztus előtt is használták ezt a testállást a szobrászatban, hiszen a reneszánsz alatt készült művek többségének inspirációforrásaként az ezen időszak alatt készült remekművek! Nézzünk csak pár példát!
Könyvajánló: Lopj úgy, mint egy művész!
Egy könyv Austin Kleontól
Sziasztok!
A mai nap egy könyvajánlót hoztam nektek, méghozzá Austin Kleon Lopj úgy, mint egy művész című könyvecskéjét. Kinek ajánlom elolvasásra? Annak, aki maga is valamilyen kreatív tevékenységet folytat, hiszen ez a rövid kis könyv nemcsak az „igazi” művészeknek való: bárki számára jelenthet inspirációt, hiszen arról van benne szó, hogyan reagáljuk a körülöttünk lévő személyekre, tárgyakra, hogyan ültessük át ezeket a dolgokat a saját kreatív gondolkodásmódunkba, természetesen anélkül, hogy ténylegesen ellopnánk valamit.
Nincs másról szó, mint arról, hogyan találjuk művészként vagy kreatív emberként inspirációt a környezetünkből: hiszen, ha belegondolunk, a nagy művészek is egymást másolták. A reneszánszban az antik kor csodáit, a modern művészetekben pedig mindazt elferdítették, amire a reneszánszban ráleltek.
Nagyon hasznos kis könyvecske, feldobja a kedvet, ráadásul rövid is, úgyhogy nem kell attól félni, hogy esetleg unalmassá válik :) Én csak ajánlani tudom!
Borítókép: moly.hu
Heti inspiráció: Matteo Massagrande elhagyatott terei
Matteo Massagrande kortárs olasz festőtől épp a minap pillantottam meg (sajnos csak online) egy festményt, ami rögtön magával ragadott. Így azonnal tudtam, hogy írnom kell róla pár sort, hogy Ti is megismerjétek a munkásságát!
2016-ban Tihanyban volt kiállítása hazánkban, valaki volt esetleg közületek? Kár, hogy az ember mindig utólag talál rá a kiállításokra :)
A művész az akkor készült interjújában válaszolt a kérdésre, miszerint hol találhatóak a festett épületei, az üres belső terek, ahol a perspektíva akkora szerepet játszik: azt válaszolta, főként a szívében, hiszen a terekről sosem fogunk létező reprodukciókat találni, ezek a művész számára inkább a kompozíció kategóriájába esnek.
Az üresen hagyott, elhagyatottnak látszó belső tereket és épületrészleteket a művész a saját érzelmei kivetülésével igyekszik kitölteni: valójában ezek a terek sosem voltak és nem is lesznek így üresek.
A festőművész egyébként magyar gyökerekkel is büszkélkedhet, Olaszország mellett Magyarországot is legalább annyira otthonának tartja a felesége révén, mindkét ország nagy hatással van a művészetére.
A videót a következő link alatt érhetitek el: https://www.youtube.com/watch?time_continue=348&v=DG4vlK8o_NY&feature=emb_title
Én pedig összeállítottam nektek pár képet a művészetéből, lapozgassátok végig!
Heti inspiráció: A kövek beszélnek - II. rész
Bory Jenő vára Székesfehérvárott
Sziasztok!
A múlt heti inspirációs bejegyzésemet követve jövök nektek ezúttal egy második résszel ugyanarról a témáról, méghozzá a Bory-várról, hiszen annyi látnivalót találhat az ember egy helyen, hogy egy rövidke bejegyzés egyáltalán nem elég!
Ahogy írtam, a várban rengetegféle műalkotásra bukkanhatunk: Bory Jenő felesége, Komócsin Ilona, aki számára tulajdonképpen a vár készült, festőművész volt, ezért a várban 3 műterem is található. Ma ezek egy része a múzeum részei, mi is megcsodálhatjuk a Bory-család (és más magyar festők által) készített műremekeket.
Rengeteg portré található itt Bory feleségéről, Ilonáról, illetve lányaikról is. A képek rendezetlen összevisszaságban, padlótól a plafonig beborítják a helyiségeket, itt-ott szobrokkal megtűzdelve. Igaz, ez a részleg most már a látogatóknak van fenntartva, mindenesetre tökéletesen el lehet képzelni, hogyan is nézhetett ki anno a Bory-család műterme.
Ami engem még megragadott a várban, az a Zászlós torony belseje volt: a csigalépcső, ami felfelé fut és a festett korlát csodás hangulatot teremet: a torony pont annyira magas, hogy az ember még épp ne szédüljön el, mire felér. A kazamatától számítva a legfelső toronycsúcs között harminc méter található, így mondanom sem kell, hogy a kilátás utánozhatatlan.
Remélem, a Te érdeklődésedet is felkeltettem ezzel a két rövid kis szösszenettel a várról; még van legalább egy hónap a jó időből, a Bory-várat így mindenképp érdemes útba ejteni és a saját szemeddel is megcsodálni a felsorolt alkotásokat!
Jane Morris, a preraffaeliták múzsája
Ez a bejegyzés kapcsolódik az előző kettőhöz, amit szintúgy ebben a témában írtam. Ha kíváncsi vagy rájuk, itt és itt éred el őket!
Morris, miután rátalált preraffaelita barátaira, Oxfordban kezdett velük dolgozni, ahol megismerte az ottani istállómester lányát, Jane-t. Az esküvőre 1859-ben került sor; a legtöbb rokona el sem jött, ugyanis Morris bőven rangon alul házasodott. Az apja brókerként olyan hatalmas vagyonra tett szert, hogy a fia gyakorlatilag az egész életét le tudta volna élni anélkül, hogy bármiféle egyéb bevételre tett volna szert.
A nő legendás szépsége Morris preraffaelita barátait is megihlette, rengeteg képen a Jane-t lehet felismerni, mint modellt.
A preraffaeliták vezetőjének, Dante Gabriel Rossettinek annyira megtetszett Jane, hogy többször őt kérte fel modellnek a festményeihez, ami végül romantikus viszonyba torkollott. Egyes pletykák szerint Rossetti haláláig együtt voltak. A férje nagy csapásként érzékelte, hogy nem tudta őt soha boldoggá tenni, emiatt a munkába menekült.
Jane Rossetti múzsája volt, a férfi rengeteg képen megfestette őt. Egy válogatást itt találtok róla:
Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:
Facebook: Varázskert Művészet és Design
Instagram: adriennekoehazi
Pinterest: Adrienne K.
Várlak szeretettel!
Forrás:
V&A Museum: Arts and Crafts és Introducing William Morris
Képek forrása
Jane Morris, önarckép profilból: Wikimedia Commons
A 18 éves Jane, az eljegyzés után, rajzolta: William Morris - Wikimedia Commons
D. G. Rossetti: The Day Dream - Wikimedia Commons
D. G. Rossetti: La Pia de' Tolomei - Wikimedia Commons
D. G. Rossetti: The Blue Silk Dress, Jane Morris - Wikimedia Commons
Könyvajánló: A méhek titkos élete
Sue Monk Kidd könyve
Sziasztok!
A mai nap egy könyvajánlót hoztam nektek, méghozzá Sue Monk Kidd A méhek titkos élete című könyvéről. Mindig is nagy kedvencem volt a könyv, mert nagyon sok érzékeny témát érint, ami akkoriban a ’60-as évek Amerikájában felmerülhet: hogyan illeszkedhet be egy fehér lány egy fekete háztartásba? Hogyan eshet szerelembe egy fekete férfival? És ez a fekete férfi pedig hogyan járhat iskolába, főleg, hogy akkoriban gyakorlatilag ő volt az egyetlen a fehérek között, akinek más bőrszíne volt?
Engem ez a könyv kicsit mindig a Ne bántsátok a feketerigót!-ra emlékeztetett, csak épp itt ezek a különbségek a könyv egésze alatt láthatóak és érzékelhetőek voltak. A főszereplő, Lily, hányatott sorsú kislány, aki egy szétesett családból származik. Végül a nevelőnőjével menekül el oda, ahol az édesanyja jelenlétét sejti: August Boatwright otthonában és méhészetében találja meg végül önmagát is és illeszkedik be egy olyan környezetbe, ami a városlakók számára nem épp elfogadott.
Rengeteg feszültség gyűrűzik a könyv szépen megírt sorai között: van dolgunk rasszizmussal, erőszakos apával, börtönbe zárt ártatlanokkal és öngyilkossággal is. Direkt ezért választottam a könyv mellé egy kis nyugalmat: Susan Jenkins amerikai pasztellművész YouTube csatornáján, a Monet Cafe’-ban rengeteg videót lehet találni ezzel a művészeti ággal kapcsolatban. Nyugis zene és a pasztellkréta siklása a papíron: Susan ezúttal egy margarétás-méhes képet fest meg előttünk.
https://www.youtube.com/watch?v=eTogJvaHebc
borítókép: moly.hu
The Red House (Vörös ház) története
William Morris álma
Az előző cikk keretein belül William Morris iparművész és dizájner munkásságával foglalkoztam, aki a 19. század Angliájában élt és igyekezett visszatérni a gyökerekhez és kapcsolatot teremteni a művészet és a társadalom között. Ha az előző bejegyzést nem olvastad, itt tudod elérni.
Morris hamar rájött, ha megfelelő otthont akar magának teremteni, akkor azt mindenképp saját magának kell megterveznie.
Ennek a gondolatnak a gyümölcse volt a Red House, avagy a Vörös ház, ami a vörös homlokzat miatt kapta ezt a nevet. Középkori építmények és a neogótika inspirálta őt és a barátját, Philip Webbet a ház megtervezésében és felépítésében.
A ház nemcsak otthonként funkcionált, Morris a megépítés során kiélhette minden elgondolását és álmát. Nemcsak magát a házat tervezte ő, de a belsejét is: a tapéta, a csempék, a bútorok mind-mind az ő tervei és dizájnjai alapján születtek; rengeteg hasonló gondolkodású barátja segített a kivitelezésben és a tervezésben is.
A cégének, a Morris, Marshall, Faulkner & Co. megalapításához is ez vezetett: nemcsak tapétakészítéssel, de ólomüveg-gyártással is foglalkoztak, természetesen minden dizájn saját kezűleg lett megalkotva.
A Vörös ház gyorsan gyülekezőhellyé vált: Morrisnál rengetegen jártak vendégségben, a preraffaeliták közül is sokan segítettek neki a ház kidíszítésében. Morris úgy képzelte el az otthonát, hogy élete végéig ott fog élni, azonban a maximalista és folyton valami újdonságra vágyó személyisége meggátolta ebben és már röpke öt év után elköltözött. Természetesen más események is közrejátszottak abban, hogy a családjával visszatért Londonba: a középkori szellemiségű mozgalom felbomlott, másrészt Morris a cégét az otthonával egy tető alá szerette volna hozni, ami a Red House-ban praktikus okokból nem igazán működött volna.
Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:
Facebook: Varázskert Művészet és Design
Instagram: adriennekoehazi
Pinterest: Adrienne K.
Várlak szeretettel!
Forrás:
V&A Museum: Arts and Crafts és Introducing William Morris
Képek forrása: