Úgy hiszem, senkinek sem kell bemutatni Gabrielle Chanelt.

De ki is volt ő valójában?

A divat nagyasszonya, aki megreformálta a nők gondolkodásmódját? Magas rangú férfiak kitartott szeretője? Náci kém?

Sajnos, Coco Chanelre mindegyik állítás igaz. Hoztam nektek egy rövid szösszenetet, ami megvilágítja Madamoiselle Chanel egyszerű hátterét és sötét titkait.

• Chanel nyomorúságos körülmények között nőtt fel, egy Franciaországi dologházban született, anyja halála után egy szigorú katolikus árvaházban nevelkedett, ahol varrni is megtanult, ami - mint ahogy később kiderült - a sikere alapköve lett.
• Miután 18 évesen elhagyta az árvaházat, egy helyi szabónál helyezkedett el, mint varrónő. Eközben mellékesként klubokban énekelt és szerepelt is, ahonnan végül az első, vagyonosabb szeretőjét is sikerült beszereznie, aki támogatta őt anyagilag az álma megvalósításához.
• Azok, akik behatóbban foglalkoztak Chanel életével, úgy hiszik, hogy a beceneve, Coco is ebből az időből származik. A klubokban két dalt tudott összesen: a Coco reco-t és a Qui qu'a vu coco-t.
• Chanel soha nem mondta el az igazságot a származásáról. Történészek rántották le a leplet arról, hogy honnan is jött az akkori divatvilág legmeghatározóbb személyisége.
• A legtöbb szeretője a felsőbb körökből került ki. Kivétel nélkül az összes férfi támogatta őt anyagilag és szociálisan is, értve ezalatt, hogy Chanelnek őáltaluk volt belépése az arany és a csillogás világába.
• Sokan nem tudják róla, de (főleg élete vége felé) morfiumfüggő volt. Barátnőjével, Misia Serttel többször tartottak ferde partikat.
• A Chanel Nr. 5 miatt körülbelül 20 évig perelte a parfüm előállítóit és terjesztőit, a Wertheimer-testvéreket. Az akkori náci törvényre rámutatva próbálta megszerezni a fivérektől a céget, ugyanis nem Coco volt a parfüm kizárólagos tulajdonosa. A fivérek azonban fel voltak erre készülve, és a parfüm joga tulajdonképpen egy ismerősükhöz került, aztán később vissza hozzájuk. Ha valaki ránéz most a Chanel-házra, láthatja, hogy még mindig a Wertheimerek a tulajdonosok.
• Bizonyítékok támasztják alá, hogy náci kémként dolgozott. Abwehragent 7124 volt a kódja és Walter Schellenbergnek jelentett, aki akkor az SS parancsnoka volt.
• A második világháború alatt végig a Ritzben lakott. Az ott lakás csak a magas rangú náci tisztek kiváltsága lehetett.
• A háború után többször kikérdezték és megvádolták, a tárgyalás és a vádak alól viszont végül sikeresen kibújt, hála akkori befolyásos ismerőseinek, többek között Winston Churchillnek.

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel!

Forrás:

Laura Murciello - Coco Chanel. Biography of the World's Most Elegant Woman: Learn About the Life and Adventures of Coco Chanel, San Francisco 2012.

Johanna Gibbon - Coco Chanel, WMR Productions, London 2011.

Kép:

Coco Chanel 1936-ban, Süddeutsche.de

Le merném fogadni, hogy Camille Claudel-ről is nagyon kevesen hallottatok. Ha viszont egy másik nevet mondok, róla annál inkább: Auguste Rodin. Mi egyezik meg ebben a két szobrászművészben? Mindkettő francia és a 20. század elején alkotott. Egyikük sem akadémián tanulta a művészetet. Rodin neve mégis fennmaradt, míg Claudel eltűnt a süllyesztőben.

Szeretők voltak, egymás múzsái. Sokan állítják, hogy Claudel stílusa rettentően hasonlít Rodin-éra, ez azonban nem teljesen igaz.

Ebből a szobrából, amit ma hoztam nektek, négy verzió létezik. Az intim formában egymásba csavarodó figurák hallatlan erkölcstelenséget sugalltak akkoriban: férjezetlen nő, akiről tudvalevő, hogy Rodinnel folytat házasságon kívüli kapcsolatot. Azonban vonatkoztassunk el az akkori időktől: most mit látunk? Két egymásba merülő, meztelen figurát, egy táncoló párt, akik gyengéden átölelik egymást.

Szerintem csodaszép. Ti mit gondoltok?

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel!

Kép forrása: Apollo-Magazine

Brancusi román kortárs művész, a 20. században alkotott leginkább, fő tevékenységi körébe a szobrászat tartozott.

Az egyik kedvenc művemet hoztam nektek ezúttal, az Alvó múzsát. 1910-ben formázta meg a fej elődjét, ami márványból készült. Én azonban a bonzverziót hoztam nektek, ami 1913-ban készült el. Akármilyen hihetetlennek tűnik, modell alapján készült, aki nem volt más, mint Renée Frachon bárónő. Az Alvó múzsának nincs se nyaka, se válla, ovális alakú, lehunyt szemű figura, aki úgy tűnik, mintha mély álomba merült volna. A félig nyitott ajkai és a gondtalan arckifejezése egy szép álomra utalhatnak.

Van egy jó hírem, a Christie’s akciósháznál csekély 60 ezer dollárért meg is lehet vásárolni.

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel!

Kép forrása: Damnmagazine

„Elugrani” Schönbrunnba egy egész napos program, már csak akkor is, ha valaki csak a parkon szeretne végigsétálni. Hála istennek, a kastély körüli terület akkora, hogy simán el lehet kerülni a turistaözönt. Egy kis „hegymászás” a Gloriette-hez, vagy épp csak leülni egy padra a rózsakertben, megcsodálni az épp nyíló virágokat egy napos, tavaszi napon, felülmúlhatatlan élmény.

A Palmen- és a Wüstenhaus, megtoldva a Labirintusban való bolyongással egész napos program lehet. A látványról nem is beszélve: a kastély úgy tervezték, hogy még Versailles-t is felülmúlja. Érdekesség a hely szimmetriája. Érdemes a Gloriette-ről lenézni és megcsodálni, hogy a bokroktól, fáktól kezdve az épületegyüttesen keresztül minden a szimmetria szabálya szerint épült.

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel!

Képek forrása

Labirintus: Wien.info

Palmenhaus: Mamelade

Gloriette: Schönbrunn

Zöld növények, kiugró részek, színes falak, vicces ablakok – Bécs egyik kötelezően megtekintendő látványossága a Hundertwasser-ház. A házakat Friedensreich Hundertwasser tervezte a 3. kerületbe. Sajnos mára csak úgy nyüzsögnek ott a turisták, pedig nagyon barátságos hangulatot áraszt a ház különös formája és az, hogy egyetlen része sem egyforma.

A képek forrása: Wikimedia Commons

A mitológia tele van Zeusz nőcsábítási kísérleteivel. Akármilyen bénák is voltak ezek, valahogy mindig összejöttek neki. Az egyik ilyen „lovestory-t” Correggio örökítette meg. Zeusz ügyködéseiről a felesége, Héra mindig értesülést szerzett valamilyen úton-módon, ezért Zeusz csalafintábbnál csalafintább eszközöket talált ki a felesége sasszemének a megkerülésére: ezúttal sötét fellegekkel takarta el az eget.

Correggio ezt a pillanatot örökítette meg igencsak rafinált módon: a sötét felhőkbe burkolt férfialak elérte Iót és a gyönyörű hercegnő teljes elragadtatással fogadja magába az Istent. Már hogy a képen. Hogy ez valóban így történhetett-e, nem tudni. Arról általában nem szólt a fáma, hogy Zeusz elcsábítottjainak is ugyanúgy tetszett-e az isten közeledése.

Főleg, hogy Iónak nem jutott valami szép sors: Héra természetesen valahogy értesült az újabb megcsalásról, persze nem Zeuszt, hanem a szerencsétlen Iót kezdte üldözni. Zeusz, hogy megmentse a hercegnőt tomboló felesége elől, üszővé változtatta őt.

Hihetetlen, hogy elérkeztünk a 21. naphoz, nem? Lassan 3 hete tart – legalábbis nálam – az önkéntes karantén, ami azzal járt, hogy a megszokott életvitelünkből is visszavegyünk egy keveset. Pozitívum, hogy több időm van efféle dolgokra koncentrálni, minthogy egybegyűjtsem a kedvenc művészeti alkotásaimat, amivel az évek során találkoztam.

Folytatom hát tovább, ezúttal egy miniatúrát hoztam nektek, amit én elképesztően érdekesnek találok. Ez az arany hátterű képecske a Bible Moralisée-ből származik, ami egy középkori kézzel írott és illusztrált könyvecske, amiből mostanra elég kevés példány maradt fent. A kötetek nagyjából a 13. és a 15. század között jöttek létre, ez pedig a legismertebb alkotás lenne belőle, ami Istent mint a Föld tervezőjét ábrázolja. Érdekes elgondolás, nem? Az illusztráció egyértelműen a világ teremtésére utal, viszont teljesen más kontextusba helyezi az egész történetet. Isten körzővel a kezében alkotja meg a tökéletesen kör alakú Földet, amin belül már látjuk az egyelőre formátlan elemeket, amiből a mi világunk fog létrejönni.

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

Kép forrása: Wikimedia Commons

Úgy gondoltam, hogy ezentúl pár könyv- és filmajánlót is bele fogok csempészni a blogba és az oldal történetébe. Természetesen leginkább a művészeti témát hoznám előtérbe, de lesznek olyan cikkek is, amik olyan könyvekről és filmekről fognak szólni, amik nagy hatással voltak rám.

Ezzel a könyvvel, amit a mai napra választottam, szintúgy úgy voltam, hogy vétek lett volna nem kiemelni. Most, hogy a karantén alatt valószínűleg sokatoknak egy fokkal több ideje van, ideje leredukálni a várólistát, mind könyv- és mind filmügyileg.

Természetesen mindegyik bejegyzéshez fogok csatolni egy olyan művészeti alkotást, ami valamilyen úton-módon a filmhez és/vagy könyvhöz köthető. Ezen kívül kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is, ki mit gondol mind a bemutatott képzőművészeti alkotásról, mind a könyvről vagy filmről!

A mai napon a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság c. könyvecskét hoztam nektek bemutatásra, a szerzők Mary Ann Shaffer-től és Anne Barrows-tól.

Legelőször engem is a címe fogott meg: annyira különleges és formabontó, hogy már csak emiatt el akartam olvasni. A második meglepetés akkor ért, mikor kinyitottam a könyvet és elolvastam az első pár fejezetet levelet. Belelapoztam és rövid úton rájöttem, hogy a könyv egy levélregény: a főhősnő, Juliet Ashton levelezéséből áll össze.

A könyvnek hihetetlenül keserédes hangulata van, aki kis kikapcsolódásra vágyik, de azért nem akar teljesen az értelmetlen románcok irányába menni, annak ajánlom, hiszen a szavak mögött nagyon komoly és a történelmet meghatározó eseményeket is boncolgat, méghozzá a német megszállást és a második világháború feldolgozását, az újjáépítést és azt, hogy vannak emberek, akik még több év után is a deportált családtagjaikat és barátaikat várják vissza reménykedve, hátha egyszer hazatérnek…

Ilyen komoly témához a humor elengedhetetlen, másképp nem is lehetett volna átvészelni ezt az időszakot. A szereplők ezáltal még szerethetőbbé váltak és a sok viszontagság ellenére, amit el kellett viselniük, mégis megmaradt a könyv kedves hangulata és a remény, hogy egyszer minden jóra fordul.

A könyvből mellesleg film is készült, amit szintén érdemes megnézni! A felépítés kicsit más, mint a könyvben, illetve véleményem szerint Juliet figurája inkább a nagyvárosi, kissé buta, szerelmes csitrire hajaz, de ettől függetlenül nekem tetszett, aranyos hangulata van.

A könyvet már csak a címe alapján is Vincent van Gogh egyik ismertebb művével, a Krumplievőkkel vontam párhuzamba. Az egyik szereplőnek a megszállás után felszámolták a malacfarmját, helyette arra kényszerítették, hogy krumplit termesszen, ami az ínséges időkben gyakorlatilag minden élelme volt.

A kép szorosan hozzákapcsolódik a munkás ember sorsához: a képen látható alakok a fáradtan, a kemény munkával töltött nap után az asztalhoz tömörülnek, hogy elfogyasszák a vacsorát, ami – könnyen lehet, hogy minden egyes nap ugyanaz – krumpli.

A kőből faragott, minden szépséget nélkülöző arcok, a sötét tónusok határozzák meg a kép hangulatát. Van Gogh volt akkoriban, az 1880-as években talán az első, aki ilyen jellegű képet festett, bemutatva ezzel a paraszti élet kemény, egyszerű és rendkívül fárasztó mivoltát.

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

Képek forrása:

Vincent van Gogh: Krumplievők - Wikimedia Commons

Részlet a filmből, Juliet és Dawsey - Filmnews

Könyv: saját fotók

Rosa Bonheur nevét sajnos kevesen ismerik. A francia festőnő a 19. századbeli Párizsban ténykedett: legismertebb művei közé az állatos képek tartoznak. Lenyűgöző szenvedéllyel és pontossággal adta vissza a képein a különböző állatfajokat: nézzétek csak például ezt a szarvast. Mintha ki akarna lépni a képből, nem igaz?

Sajnos ő is, mint minden más női festő, eltűnt a férfiak uralta művészettörténeti kánonban. Az iskolában általában nem róla és az állatportréiról tanulunk. Én mégis fontosnak tartom kiemelni, hiszen ha megnézitek a képeit, a festmények minőségileg semmilyen módon sem álltak alacsonyabb szinten, mint egy kortárs férfi festőművésznek.

A nők életét azonban többek között az is megnehezítette, hogy nem járhatták végig a művészeti iskolákat: az akttanulmányokról teljesen ki voltak tiltva és anélkül nem is kaptak bizonyítványt. Hozzájuk leginkább „női témákat”, mint az állatportrék, tájképek, csendéletek csatoltak, míg a férfiak teljes nyugalomban festhettek meztelen, izmos harcosokat valamilyen hatalmas, mitológia témájú, akciódús kép keretein belül, ami akkoriban az akadémikus művészet számára műfajilag a csúcson állt.

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

Kép forrása: National Gallery of Ireland

Rubenst a hatalmas, mozgalmas festmények jellemezik – azonban vigyázat! A legtöbb képet még csak nem is ő festette, ő csupán egy vázlatot készített, ami alapján a műhelyében dolgozó munkatársak festették meg a hihetetlen méretekkel bíró olajfestményeit, miközben sok esetben a skiccek nem voltak nagyobbak egy számítógépmonitornál.

Ezért is szeretem annyira a rajzait nézegetni, mert ezek a képek egyrészt ezerszer kisebbek, másrészt pedig egy az egyben Rubens kezétől származnak. Azok a rajzok, amik a családtagjait jelenítik meg, rendkívül intimek, látszott, hogy a festőmester nagyon figyelt a részletekkel, szinte érezzük, hogy süt a képből a szeretett: nézzetek bele a lánya, Clara Serena szemébe! Elképesztő ez a kidolgozottság, nem igaz?

A második portrén Clara Serena már kicsit idősebb. Sajnos az hozzátartozik a történethez, hogy a lány 1623-ban hunyt el betegség következtében, mindössze 12 évet élt meg.

Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:

Facebook: Varázskert Művészet és Design

Instagram: adriennekoehazi

Pinterest: Adrienne K.

Várlak szeretettel! 

Képek forrása:

a fiatalabb Clara Serena: Pinterest

az idősebb: Wikimedia Commons