Úgy gondoltam, hogy ezentúl pár könyv- és filmajánlót is bele fogok csempészni a blogba és az oldal történetébe. Természetesen leginkább a művészeti témát hoznám előtérbe, de lesznek olyan cikkek is, amik olyan könyvekről és filmekről fognak szólni, amik nagy hatással voltak rám.
Ezzel a könyvvel, amit a mai napra választottam, szintúgy úgy voltam, hogy vétek lett volna nem kiemelni. Most, hogy a karantén alatt valószínűleg sokatoknak egy fokkal több ideje van, ideje leredukálni a várólistát, mind könyv- és mind filmügyileg.
Természetesen mindegyik bejegyzéshez fogok csatolni egy olyan művészeti alkotást, ami valamilyen úton-módon a filmhez és/vagy könyvhöz köthető. Ezen kívül kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is, ki mit gondol mind a bemutatott képzőművészeti alkotásról, mind a könyvről vagy filmről!
A mai napon a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság c. könyvecskét hoztam nektek bemutatásra, a szerzők Mary Ann Shaffer-től és Anne Barrows-tól.
Legelőször engem is a címe fogott meg: annyira különleges és formabontó, hogy már csak emiatt el akartam olvasni. A második meglepetés akkor ért, mikor kinyitottam a könyvet és elolvastam az első pár fejezetet levelet. Belelapoztam és rövid úton rájöttem, hogy a könyv egy levélregény: a főhősnő, Juliet Ashton levelezéséből áll össze.
A könyvnek hihetetlenül keserédes hangulata van, aki kis kikapcsolódásra vágyik, de azért nem akar teljesen az értelmetlen románcok irányába menni, annak ajánlom, hiszen a szavak mögött nagyon komoly és a történelmet meghatározó eseményeket is boncolgat, méghozzá a német megszállást és a második világháború feldolgozását, az újjáépítést és azt, hogy vannak emberek, akik még több év után is a deportált családtagjaikat és barátaikat várják vissza reménykedve, hátha egyszer hazatérnek…
Ilyen komoly témához a humor elengedhetetlen, másképp nem is lehetett volna átvészelni ezt az időszakot. A szereplők ezáltal még szerethetőbbé váltak és a sok viszontagság ellenére, amit el kellett viselniük, mégis megmaradt a könyv kedves hangulata és a remény, hogy egyszer minden jóra fordul.
A könyvből mellesleg film is készült, amit szintén érdemes megnézni! A felépítés kicsit más, mint a könyvben, illetve véleményem szerint Juliet figurája inkább a nagyvárosi, kissé buta, szerelmes csitrire hajaz, de ettől függetlenül nekem tetszett, aranyos hangulata van.
A könyvet már csak a címe alapján is Vincent van Gogh egyik ismertebb művével, a Krumplievőkkel vontam párhuzamba. Az egyik szereplőnek a megszállás után felszámolták a malacfarmját, helyette arra kényszerítették, hogy krumplit termesszen, ami az ínséges időkben gyakorlatilag minden élelme volt.
A kép szorosan hozzákapcsolódik a munkás ember sorsához: a képen látható alakok a fáradtan, a kemény munkával töltött nap után az asztalhoz tömörülnek, hogy elfogyasszák a vacsorát, ami – könnyen lehet, hogy minden egyes nap ugyanaz – krumpli.
A kőből faragott, minden szépséget nélkülöző arcok, a sötét tónusok határozzák meg a kép hangulatát. Van Gogh volt akkoriban, az 1880-as években talán az első, aki ilyen jellegű képet festett, bemutatva ezzel a paraszti élet kemény, egyszerű és rendkívül fárasztó mivoltát.
Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:
Facebook: Varázskert Művészet és Design
Instagram: adriennekoehazi
Pinterest: Adrienne K.
Várlak szeretettel!
Képek forrása:
Vincent van Gogh: Krumplievők - Wikimedia Commons
Részlet a filmből, Juliet és Dawsey - Filmnews
Könyv: saját fotók
