Úgy akadt a kezembe a könyv, hogy az egyik barátnőmmel elzarándokoltunk a Vox Libri nevezetű kávézóba, ami egy kávézó könyvmoly álma. Ugyanis - és most ne lepődjön meg senki - finom a kávéjuk, van sütijük, ráadásul a polcok tele vannak könyvekkel, amiket amúgy potom összegért meg lehet vásárolni.
Ezt a könyvet is úgy szereztem, 2 € volt, úgyhogy abszolút meg voltam elégedve önmagammal.
És így kezdődött a Chanel-szeszélyem, ugyanis azóta teljesen beleástam magam az életébe. A könyv maga amúgy abszolút irritált, mert Coco-t egy kis semmilyen, szerelemre éhes libának ábrázolta, aki nem mellesleg évente pasit vált, néha egyszerre kettőt is fűz. Csak ugye, ha ez teszi ki az élete nagy részét, elég nehezen sikerül elhinnem róla, hogy tényleg ennyire kétségbeesett és szeretetre éhes volt, mint ahogy a könyvben ez meg lett jelenítve.
Szerintem Chanel egy baromi kemény üzletasszony volt, aki legalább olyan keményen viselkedett a férfiakkal is, akik az életében voltak. Lehet, hogy volt egyszer-kétszer szerelmes, de az idő nagy részében, ahogy az életéről olvastam, nekem inkább az volt az érzésem, hogy csak azért volt együtt férfiakkal, hogy egyedül ne legyen. Egyedül utazgatni a Cote d'Azurra uncsi. Ha van társaság, már mindjárt más a gyerek fekvése, ugyebár.
Ez a könyv egy habos-babos mese volt. Oké, az írónő azért próbált nagyrészt ragaszkodni a történelmi tényekhez, de máskülönben egy rakás szerencsétlenségnek állította be azt a nőt, aki tulajdonképpen feltalálta a "kis fekete ruha" fogalmát és forradalmasította a divatipart. Azt a nőt, aki tudatosan választott magának férfit és végül soha nem ment férjhez... Chanel férje a divatháza volt, a gyerekei pedig a ruhák, amiket tervezett.
Ha délutáni kikapcsolódásra vágysz, érdemes elolvasni a könyvet, máskülönben én csak örülök, amiért 2 €-ba került és nem 15-be.
Itt a link a kávés-könyvesbolthoz, ha valaki Bécs turistamentes arcát is meg szeretné ismerni, érdemes elmenni, nagyon hangulatos kis hely.
Talán a könyv kissé túlzó és rózsaszín volta miatt, de nekem elsőre egy Alfons Mucha-kép ugrott be. Ezek a művek talán nem kapcsolódnak szó szoros értelmében a könyv történetéhez, viszont a hangulathoz, amit a könyv átadott és a borítójához véleményem szerint teljesen illik. Örökké szép hölgyek virágos, növényes enteriőrben - kissé túlzó, kissé rózsaszín.
Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:
Facebook: Varázskert Művészet és Design
Instagram: adriennekoehazi
Pinterest: Adrienne K.
Várlak szeretettel!
Képek forrása:
Borítókép: moly.hu
Alfons Mucha: F. Champenois Imprimeur-Editeur - Wikimedia Commons
