Sziasztok!
Ma egy filmajánlót hoztam nektek, amit pont előző héten néztem meg. Ez nem más, mint a Werk ohne Autor című német film, ami magyarul a Mű szerző nélkül elnevezést kapta. Mikor belekezdtem, le se esett, hogy ez tulajdonképpen egy háromórás filmről van szó, csak mikor már végignéztem vagy két órát, és még mindig nem volt vége :)
Viszont egyet mondhatok, ez senkit ne riasszon el, szerintem az idei évben, ami filmeket láttam, ez volt közülük a legjobb. Ilyen jó forgatókönyvvel azért rég találkoztam, majdnem olyan volt, mintha könyvet olvastam volna. Mert ugyebár mindig tudjuk, hogy a könyv jobb, mint a film. :)
Minden karakter ki volt dolgozva, a történelmi háttér abszolút megalapazott volt, egyszóval a helyén volt minden. De csak hogy elhelyezzem időben és térben: a film a második világháború előtt kezdődik és nagyjából a hatvanas években ér véget. A főszereplő Kurt Barnert festőművész fejlődését és viszontagságait mutatja be egy olyan környezetbe ágyazva, ami több, mint megnehezítette a dolgát a főszereplőnknek.
A képben jelen van egy após, aki nemcsak náci volt, de tevékenyen részt vett a szellemileg és testileg beteg emberek kitörlésére tett kísérletekben (ugyebár a tiszta árja vér maradhat csak meg, beteg embernek itt nincs helye), ez már alapból ad egy rendkívül nyomasztó felhangot a filmnek.
Engem őszintén nagyon meglepett a film, úgy kezdtem bele, hogy semmiféle elvárásom nem volt. Még anno akkor írtam fel a megnézendő filmek listájára, mikor elolvastam az Artmagazinban készült cikket róla (ezt a 2019, 17. évfolyam 7. számában találjátok!). De mint mondtam, nem bántam meg: aki egy kicsit is érdeklődik a művészetek iránt, sem fogja.
Betekintést nyerünk a náci gondolkodásmódba, az elfajzottnak ítélt képzőművészeti alkotásokba, aztán végül a szocialista realizmusból is kapunk egy kis ízelítőt.
A legmélyebb nyomot bennem a film azon része hagyta, ahol az oroszok által uralt Drezdában Kurt egy egyetemi előadáson vesz részt, ahol a professzor azt ecseteli, hogy miért is elfajzott Picasso művészete és hogy ezt az egyetemen tanuló művészpalánták nem engedhetik meg maguknak: nem az én-én-én áll a középpontban és nem az újítás, hanem az, hogy mindenki ugyanolyat produkáljon a kommunizmus és az állam érdekében.
A következő egyetemi előadás már a szabad Düsseldorfban van, miután Kurt sikeresen átmenekült a másik oldalra. Az itteni professzor behoz két plakát-festményt az akkori vetélkedő pártok főszereplőiről, és úgy, ahogy vannak, felgyújtja őket, kijelentve, hogy egy művésznek soha nem szabad a művészetét az állam és a politika érdekeibe helyezni.
Ha sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, ne habozz, nézd meg, ígérem, nem fogsz csalódni! :)
Képek forrása: imdb
