Az előző bejegyzést, amiben részletesebben bemutattam ezt a nem mindennapi ötvösmunkát, itt éred el.
Azon a bizonyos napon hajnali három óra ötvenöt perckor a múzeum első emeletén megszólalt a riasztó: az ott szolgálatot teljesítő biztonságiak azonban egyszerűen kikapcsolták és nem ellenőriztek semmit. Aznap reggel 8 óra húsz perckor fedezte fel az egyik takarító, hogy a Saliera eltűnt, a vitrin üvege ezer darabra törve hevert mindenfelé.
A Salierát ellopni nem volt kihívás: az épület azon része, ahol a szobor akkoriban ki volt állítva, fel volt állványozva. Az elkövető könnyedén megmászta a falat, betolta az egyik ablakot, majd pedig valamilyen nehéz eszköz segítségével szó szerint utat tört magának az 500 éves műtárgyig. Az emberi mulasztásnak köszönhetően pedig volt elég ideje ahhoz, hogy kivigye és eltűntesse.
Az akkori múzeumigazgatótól kezdve a rendőrségen át mindenki egy komplett maffiáról és felkészült banditákról szövögetett álmokat, azonban a valóság ennél sokkal megdöbbentőbb. És mondhatni, nevetségesebb is.
Robert Mang, egy egyszerű bécsi biztonságtechnikai szakember egy múzeumlátogatás alkalmával döbbent rá, hogy a biztonság egyáltalán nem kielégítő. Később, egy ferde éjszaka után, enyhén illuminált állapotban épp hazafelé tartott, mikor az az egetrengető ötlete támadt, hogy ő a valóságban is be fogja bizonyítani, hogy a múzeum biztonságtechnikai rendszere igenis hagy maga után kivetnivalót.
Fogta magát, felmászott hát az állványon, az ablakkal azonban nem igazán boldogult, így visszamászott, szerzett egy kést, majd ezen segédeszköz segítségével végül sikerült beengednie magát az ablakon keresztül. És onnantól, ahogy mondani szokás, minden más már csak történelem.
Az ügy hatalmas botrányt hozott, hiszen mint ahogy írtam, ez Cellini egyetlen fennmaradt aranyszobra, ami ráadásul nem egészen 50 millió euróra becsült értékkel büszkélkedhet. A rendőrség a nyomravezetőnek 70 ezer eurót fizetett volna.
Az évek során többféle megkeresés is érkezett, azonban kettő kivételével mindegyik komolytalannak bizonyult. Először 2003-ban a Salieráról származó arany- és zománcport küldtek az Uniqa Biztosítótársaságnak, 5 millió eurót követelve. A szakemberek ezután hetekig arról vitáztak, hogy az anyag valóban a műtárgyról származhat-e, vagy sem.
2006 folyamán újabb küldemény érkezett az Uniqához, ezúttal azonban egy már sokkal kézzelfoghatóbb bizonyítékkal: Neptunusz háromágú szigonya rejtőzött a csomagban, a kikiáltási ára azonban már 10 millió euróra rúgott.
Ha a pénz nem kerül a Salierát birtokló zsarolóhoz, a sótartó be lesz olvasztva, amiről videó is fog készülni. A rendőrség azonnal akcióba lendült, az elkövető SMS-ek segítségével furikázta őket keresztül-kasul az osztrák fővároson, míg végül egyszerűen megköszönte a játékot és lelépett, azzal megtoldva, hogy majd jelentkezik.
A rendőrségen azonban nem lehetett ilyen egyszerűen kifogni: visszanyomozták a telefonszámot, míg végül el is jutottak ahhoz a telefonos üzlethez, ahol a fogócska napján a SIM-kártyát vásárolták. A biztonsági felvételeknek köszönhetően jutottak hát el Manghoz.
A sarokba szorított Mang elvezette a rendőrséget a helyre, ahol a Saliera anno egy dobozban egy betemetett lyuk mélyén landolt, megjelölt fák között.
Persze, a média ezek után a lopást övező teóriákon csámcsogott: még hogy egy profi banda, miközben a történetünk főhőse egyszerűen csak félrészegen markolta fel a Salierát. Az emberünk csak másnap, józan állapotában döbbent csak rá, mi is történt az éjszaka folyamán.
Na persze, lehet azzal vitatkozni, hogy végül is félig-meddig mégiscsak professzionális volt az illető, elvégre egy biztonságtechnikai szakértő játszotta ki a rendszert.
De visszatérve a Salierára; túlélte a hároméves távollétet, kisebb karcolások és hiányok keletkeztek a felületén, de a restaurátorok mindent megtettek, hogy visszaállítsák az eredeti állapotába. Természetesen sosem lesz olyan, mint újkorában, ettől függetlenül újra ott tündököl a helyén, a Kunstkammer mélyén.
Érdemes egy látogatást tenni oda és megcsodálni.
A Kunsthistorisches Museum oldalán több nagy felbontású fotót találhattok a Salieráról!
Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:
Facebook: Varázskert Művészet és Design
Instagram: adriennekoehazi
Pinterest: Adrienne K.
Várlak szeretettel!
Forrás:
https://www.derstandard.at/story/2313508/saliera-diebstahl-probe-aufs-exempel
https://www.khm.at/objektdb/detail/87080/
Josef Rainer: Das Leben des Benvenuto Cellini und der Diebstahl der Saliera, 2011
Fotó:
Saliera részlet: sótartó - Wikimedia Commons, szerző: Cstutz
