Ezúttal két azonos témájú Rembrandt-képet hoztam nektek. A Rembrandttól megszokott okkerszínek és a sötétségbe vesző háttér egy egyedül álló alakot ölel körbe: ez Lukrécia, akinek történetét a mitológiában találhatjuk. Az elbeszélés szerint Lukrécia nemes hölgy volt, aki a férje, Collatinus szerint a legerényesebb feleség volt, akit csak férfi kívánhat magának.
Hogy ezt bebizonyítsa, hazahívta hát a barátait, köztük Tarquiniust is, hogy lessék meg, mit csinál Lukrécia egymagában otthon. Lukrécia otthon szőtt a szolgálói körében, miközben a férfiak feleségei mind-mind valami kevésbé erényes dolgot műveltek. Így hát mindenki megegyezett abban, hogy Lukrécia valóban a legerényesebb nő, akit valaha a hátán hordott a föld.
Tarquiniusban felébredt a vágy, és elhatározta, hogy meglátogatja a nőt az éjszaka közepén. Sarokba szorította Lukréciát és választást adott: vagy ágyba bújik vele, vagy pedig megöli és egy meztelen szolgát helyez a holtteste mellé az ágyba, utalva házasságtörésre, beszennyezve ezzel az asszony érdemeit.
Lukrécia küzdött, de semmi esélye nem volt Tarquinius ellen. Másnap összehívta hát a család férfitagjait, köztük az apját és a férjét, és beszámolt az éjszaka eseményeiről. Lukrécia, miközben a férfiak azon vitáztak, mitévők legyenek, megragadta a ruhája alá rejtett tőrt és szíven szúrta magát.
Tudni kell, hogy akkoriban olyan fogalom, hogy szexuális erőszak, nem nagyon létezett. Ha egy férjezett, férjezetlen nőt megerőszakoltak, azt általában úgy fogták fel, hogy a nő is akarta, hát ha még terhes is lett, az egyértelmű bizonyíték volt, hiszen orgazmus nélkül nem foganhatott gyermek sem.
Lukrécia férfi családtagjai ellenük irányuló erőszaknak fogták fel az eseményeket, ugyanis Lukrécia tulajdonképpen az ő „tulajdonuk” volt és az őt ért támadás a családot sértette, leginkább politikai viszonylatban.
A képzőművészetben rengeteg festmény és nyomat örökítette meg Lukrécia öngyilkosságát. Rembrandt egy kevésbé erotikus változatot választott, a fájdalomra és a halálra helyezte a hangsúlyt. Az első képen Lukrécia saját maga felé irányítja a tőrt, a lassú, gyötrő haldoklás előtti pillanatokat mutatja meg nekünk. A második festményen, amit láthattok, Lukrécia már megszúrta magát, a véres folt egyre csak terjeng a ruháján. Az elgondolkodtató, sötét környezet, Lukrécia fájdalommal teli arca és a vérfolt egy hihetetlenül sejtelmes hangulatot ad a két festménynek.
Rembrandttól már mutattam nektek múltkor egy Betsabét, érdemes összehasonlítani a festményeket, ugyanis Rembrandt eléggé sajátos stílussal rendelkezett, ami sok képét a holland festészet legmagasabbnak tekintett pontjára emelte.
Képek forrása:
