Sziasztok!
A mai nap az egyik kedvenc írómat hoztam nektek, Jodi Picoultot. A történetei mindig nagy hatással vannak rám és mindig újabb és újabb nézőpontot nyújtanak egy-egy elbeszélés feldolgozásához. Picoult a könyveiben általában elég érzékeny témákat érint és feszíti azokat a végsőkig.
A mai nap az Ítélet c. könyvéről szeretnék beszélni nektek.
A könyv főszereplője Jack, egy középiskolai tanár, akit molesztálás vádjával bélyegeztek meg. Picoult elég mélyen belemerül az ő sztorijába és elmeséli nekünk mindkét oldalt: Jacket, aki valójában az egész történet során csödörből vödörbe esik és fiatal lányok hadát, akik képesek bármit megtenni annak érdekében, hogy a saját igazságuk legyen az abszolút igazság.
Az ezúttal a 21. században tartott boszorkányüldözés során nem egy nő, hanem egy férfi volt az áldozat.
Igaz, hogy William Powell Frith festményén egy nő van a középpontban, de ez ne tévesszen meg senkit: ha nem is nagy számban, de férfiakat is kiáltottak ki boszorkánynak.
A 14-15. században boszorkánynak elsősorban azokat az embereket kiáltották ki, akik nem a kereszténységet, hanem valamilyen más vallást gyakoroltak. Az egyház szokásai szerint a boszorkányságot valami más bújtatására találták ki. A boszorkányokkal kapcsolatos tudnivalók rendszerezésre kerültek, a boszorkányokat általában démoninak hitt tulajdonságokkal ruházták fel, úgymint méregkeverés, szemölcsök vagy bibircsókok, igézések.
A pogányok, vagy azok, akik az egyházzal szemben meglepő hatalomra és befolyásra tettek szert, a megvádolt áldozatok között voltak. Ez a nép között egészen elharapózott: gyakorlatilag bárki bárkit megvádolhatott boszorkánysággal.
Picoult könyvében is valami hasonló történt: Jack, akinek alapból nem volt makulátlan múltja, bekerült egy olyan közösségbe, akik már pelenkáskoruk óta ismerték egymást: egyszóval Jack tökéletes áldozata lett a vádaknak.
Picoulthoz hűen rengeteg csavart kapunk a történet során, fény derül a kisvárosiak legsötétebb titkaira is, a befejezés pedig… Nos, a befejezés pedig szokás szerint hátborzongató. A legrosszabb, hogy Picoult az utolsó egy oldalba már semmi természetfelettinek hitt dolgot nem csempészett be, ott az egyszerű emberi gyarlóság állt a középpontban és pecsételte meg a szereplők sorsát.
Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:
Facebook: Varázskert Művészet és Design
Instagram: adriennekoehazi
Pinterest: Adrienne K.
Várlak szeretettel!
Forrás:
Könyv borítóképe: moly.hu
William Powell Frith festménye: Wikimedia Commons
