Előző évben volt egy Fortepan-kiállítás a Nemzeti Galériában. Sajnos, mivel ment a vonat, ezért csak végigrohantam rajta, de meg kell mondjam, nagyon lenyűgözött az, amit ott láttam. Az emberre valahogy mindig ilyen hatással vannak a régi, fekete-fehér képek, nem? Az otthonosság érzését kelti, a régi „jó” idők lenyomata, hiszen ami volt, elmúlt és mégis mindenki (vagyis az én szüleim, nagyszüleim legalábbis) túlélte. Egyben szürreális érzéseket is kelt, olyan érzés, mikor az ember saját magáról néz babafotókat, hogy jé, ilyen is voltam, miközben semmi emlékünk sincs róla, de valahogy a kollektív tudatban mégis benne van a múlt és ez a szívszorító érzés, ami akkor fog el, mikor múltbéli képekre pillantunk.

Aki esetleg lemaradt volna a kiállításról, annak se kell búsulnia, ugyanis a Fortepan egy online elérhető fotóarchívum, ami olyan fényképekből, diákból tevődik össze, amik olyan emberek által lettek összegyűjtve, mint én vagy te. Családi fotók, elkallódott, de a padláson vagy lomtalanítás során újra előkerült képek tömege, ezek mind a Fortepanon kaphatnak helyet.

A képek legtöbbje 1900 és 1990 között készült és a fotók évek szerint kerültek feltöltésre az oldalon. Ti is meg tudjátok nézni őket, itt a link hozzá: http://www.fortepan.hu/

Jó böngészést! Ki tudja, lehet, hogy akár ti is ráakadhattok egy-két családtagra vagy ismerősre. Ezen kívül bárki adhat le képeket, ezeket gondosan átvizsgálják és kiértékelik, és amennyiben kiérdemelték, helyet kapnak a Fortepanon.

Képek forrása: fortepan.hu