George Seurat-ót méltán ismerhetjük el a pointillizmus egyik vezető képviselőjének. A képet a neo-impresszionizmushoz szokták sorolni, holott vajmi kevés köze van az impresszionisták működéséhez. Semmi spontaneitás nem jellemzi a festményt, hanem mélyen átgondolt mértani formák és a színvilág kerül előtérbe. Seurat nagy gondolkodó volt, a színek mindig is nagyon érdekelték. Egyáltalán nem úgy közelítette meg a festészetet, mint az impresszionisták, hanem gyakorlatilag úgy fogta fel, mintha egy megoldandó tudományos probléma lenne.
A kép közel két éven keresztül készült, számos skicc és próbafestmény előzte meg a végleges műt. Rengeteg kísérletezés jellemezte ezt az időszakot, leginkább a színekkel. Seurat megkísérelte részeire bontani a különböző színeket majd ezeket egymás mellé helyezni. A lilát például kékből és pirosból pötyögtette fel a vászonra, a palettáján nem kevert ki semmit.
A képbeli alakok hihetetlenül statikus módon, szoborszerűen vannak ábrázolva. Egy kedves vasárnap délután egy párizsi napfényes szigeten, arctalan, jellegtelen, élettelennek tűnő emberekkel, akik – hiába állnak vagy ülnek egymás mellett – semmiféle interakcióban nem bonyolódnak…
Ha szeretnél naprakész lenni az újonnan felkerült tartalmakból (és még sok másból!), kövess be a következő platformokon:
Facebook: Varázskert Művészet és Design
Instagram: adriennekoehazi
Pinterest: Adrienne K.
Várlak szeretettel!
Kép forrása: ARTmargók
